« Vissza a nyitólapra

Személyes oldal

Ez az írás nagyon fontos számomra, mert életem során kialakult bennem egy olyan belső világ, melyről azt gondolom hűséges mása a kintinek. Van ebben a világban egy térben elhelyezkedő rend, mely azonosan „néz” ki az emberben és földi világunkban. A sémája tehát ugyan az, ami hihetetlenül hangzik, s talán ijesztő is, de ha sikerül érthetően elmondani, akadhat más is aki elfogadja, s aztán használja. Közhely, de a legegyszerűbbet lehet a legnehezebben elmagyarázni. Furcsa, hogy ezt a rendet ÉN (SZM) vettem észre, viszont hihetetlen érzés a birtokában lenni. Persze nem most 66 évesen jöttem rá, hanem 31 éves koromban, s azóta készítem, s még mindig tisztul.

Az már eddig is látható, hogy ez nem tudományos igényű mű, mert arra nem vagyok képes. /Mondjuk úgy: „naív” tudományos mű. / Bár nincs olyan nap, hogy ne jutna eszembe valami probléma a „rendemmel” kapcsolatban, s ne gondolkodnék rajta, csak egy fél éve fogadtam el, hogy megírom így is. Eddig kerestem, hogy kinek mondhatnám el, vagy küldhetném el, ki az aki megértené és „tudományos igényességgel” megírná. De nem találtam se embert, se szervezetet. Bár az adleri individuálpszichológia közel áll a gondolkodásmódomhoz, oda sem illik teljesen. /Adler is három életterületet határoz meg, amely motiválja a pszichénk kialakulását!/ Igaz, hogy közben rájöttem, ez inkább természetfilozófiai mű, nem pszichológiai. A tévedés azért alakult ki bennem, mert a kiindulás az volt, hogy életem nagy lehetősége előtt úgy éreztem csődöt mondok. A főiskolán alig sikerült jól vizsgáznom pszichológiából. Ez azért tragédia, mert ez a tudomány izgatott a legjobban, s azt gondoltam megérthetem az „ember” felépítését, működését, ha ezt tanulom. Ez nagyon nagy vágy volt bennem. Első szakmám szerint szülésznő vagyok, s 1971-ben - kb. öt éve voltam a szakmában – megfogalmazódott bennem, hogy minden klasszikus szülészeti esettel már találkoztam. Innentől kezdve csak ismétlődni fog a szakmai életem! Ezen elszörnyülködtem, s kerestem a tanulás lehetőségét. Helyette azonban – a semmiből felbukkanó rokon révén – megtudtam, hogy főnővért keresnek egy idősek szociális otthonában. Kimentem a IV. Baross u. 100-ba, hogy lássam mi ez?! Megnéztem és megijedtem, s egy hét gondolkodási időt kértem. Tényleg gondolkodtam, s oda jutottam, hogy az élet elején már „mindent” láttam, vajon a vége is ilyen gyorsan átlátható? Hogyan lesz azokból az aranyos de nagyon különbözően viselkedő újszülöttekből ilyen sokféle megbékélt, megtört vagy gonoszkodó idős ember. Hát belevágtam. (Akkoriban nem számított, hogy speciális egészségügyi végzettségem volt, örültek, hogy érettségivel és kitűnő oklevéllel végeztem a Martos Flóra Szülésznőképző Iskolában, Szegeden.) Néhányszor meg is bántam, hogy odamentem, de 13 évet töltöttem ott el. S jött a nagy lehetőségem, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola szociális szervezői szakot indított, ahova jelentkezhettem. Felvettek! Itt éltem át azt a nagy pillanatot, hogy már az első évben pszichológiát kellett tanulni, majd vizsgázni/szigorlatozni belőle. Erre vártam és vágytam. S amikor a Tankönyvkiadó Tanárképző Főiskolai Tankönyvét Pszichológia tárgyban elkezdtem tanulni, egyre nagyobb lett bennem a rendetlenség és a kétségbeesés.

Nem értettem hol vagyok, melyik részében az embernek, hogyan függnek össze a megismerés, a figyelem, az emlékezés, a képzelet, a gondolkodás, majd az érzelem, stb. s alkotják együtt az embert??? Az első kapaszkodót Dr. Pálhegyi Ferenc tanár úr adta, aki többször használta előadásai során azt a fejlődési sort: tropizmus, feltétlen és feltételes reflex, ösztön, próba-szerencse tanulás, belátásos tanulás és kreatív gondolkodás. Lehet, hogy nem pontos az idézésem, de hasonlít. Volt egy másik fejlődési sor is a tankönyvben, ez pedig a mozgásformák sora: mechanikai, fizikai, kémiai, biológiai, pszichológiai és társadalmi. A harmadik dolog, ami a fejemben elmozdított valamit a szakdolgozatommal függött össze. „Szociometriai felmérés egy szociális otthonban” címet viselte, s korrekt végrehajtása volt Moreno amerikai pszichológus technikájának. Volt azonban a dolgozatomnak egy második része, melyben „azt vizsgáltam, hogy az emberek hogyan viszonyulnak egymáshoz, az élő és élettelen környezethez. Erre a célra a kérdőíven minden kérdés után azt is megkérdeztem, hogy miért azt válaszolta a személy, amit válaszolt. Az így kapott motivációk egy sajátos viszonyulási rendszert hoztak létre. Ezt a rendszert én a személyiség szerkezetének tartom, amely azt mutatja meg, hogy az emberek a környezethez milyen viszonyokon keresztül alkalmazkodnak.”

Vagyis valami mozgott bennem, dolgozott a fejemben, bár tudatosnak nem mondanám a folyamatot – hiszen a fenti három gondolatsor független egymástól - mégis egy irányban haladtam. A főiskola négy éve alatt eljutottam egy struktúrához, melyet a diplomamunkámban be is mutattam. Mai szemmel nézve részben hibás, nem a struktúra, hanem a hozzá rendelt tartalom. A sorrend és a finom működés akkoriban még nem tisztult ki teljesen, de már helye volt a dolgoknak, differenciálódott az „ember” bennem. Azért vállalom, bár a főiskola nem mélyedt el az elemzésében, nem ragadta meg őket semmi belőle. Viszont az én fejemből ez nem ment ki, hiszen azóta más szakmai dolgozatban is szerepeltettem ezt a struktúrát, mindig javítva. Az évek alatt – ahogyan javult – úgy láttam meg más vonatkozásait, s azt gondoltam el kell kezdenem ezek miatt természettudományokat tanulni, úgy mint mechanika, fizika, kémia, stb. Az ismeretek gyarapítását már nem iskolai környezetben gyakoroltam, hanem otthon este, és hétvégén, mert dolgoztam közben főnővérként, majd nyugdíjas koromig intézet vezetőként egy másik idősek otthonában. Az emberektől nem akartam és nem is tudtam elszakadni. Nincs attól érdekesebb/nehezebb feladat, mint a különböző módon megöregedett idős emberek életébe békés rendet vinni, s elfogadtatni a hátralevő éveket. Pont az ebben található nehezék egyensúlyozódott ki azzal, hogy egy pszichológiai problémán rágódtam sokat. Summa summarum eljutottam a személyiség modell és az abból következő térbeli gondolkodási séma olyan kidolgozottságáig, melyet le kell írnom, s remélem valakik rátalálva elkezdik használni, s beépülve a tudatba, gyorsul fejlődésünk.

Copyright 2012 - 2018 ©   Szmszm.hu - Természetfilozófia - filogenezis - adatvédelem  -  minden jog fenntartva!