3. dimenzió

Ez a személyiség modell harmadik síkja. Ez is azért létezik, mert az első létrejött, s annak következtében a második. Ha szemléletessé akarom tenni, akkor ez eredményezi a lentről fölfelé – nadírtól a zenitre – mozgást. Ez adja meg magasságunkat, minél magasabbra jutunk, annál nagyobb területet tudunk megismerni és átlátni.

Ennek a szellemi, intellektuális vagy tudati sík elnevezést adhatjuk. Erre a dimenzióra is jellemző, hogy az első síkban vannak az anyagi alapjai; ezek a /1./ nyúltvelő, az agytörzs a gerincvelővel , majd a /2./ limbikus rendszer, valamint a /3./ szürkeagykéreg.

Itt semmi földies működés nem tapasztalható, csak az általunk felépített, illetve állandóan épülő, alakuló belső – megtapasztalt, elképzelt - világ.

Ebben a síkban a munkavégzést szubjektíven gondolkodási, mentális folyamatok jelenítik meg, melyek objektiválódva beszédben nyilvánulnak meg. Az emberi intellektus mérföldköve, hogy szavakban kifejezhető neve lett mindennek: tárgynak, embernek, állatnak, növénynek, tevékenységeknek, folyamatnak, stb. A 4. ábrában is nyílvégű vonallal kerültek megjelölésre a munkavégző folyamatok. Egyszerre több helyszínen van történés, mert minden inger, ami ér bennünket, lereagálódik, de egyszerűbb így a rajzot értelmezni.

A teljesítmény ebben a síkban a szubjektív tudat, mely objektiválódva értelmi képességként jelenik meg. A körcikk itt is tömeget jelent, mely az idővel és a befektetett munkával mindkét irányban növekszik.

Születésünkkor a génekben már hozunk készségeket az intellektuális területen is. Az anyai testben elért tudati teljesítményt a gyermekorvos ellenőrzi le; van-e fogóreflex, tud-e szopni az újszülött, stb. Az érzékszervek működéséből nem minden ellenőrizhető le azonnal, van olyan tudati képesség, melyről csak később van jelzés, hogyan működik. Egy éves is elmúlik például a gyermek, mikorra a szülők által értelmesnek tekintett első szavakat kimondja.

A külvilág bonyolultsága, a rengeteg inger nagyon sok feladatot ad az újszülöttnek. Egyrészt vannak fizikai szükségletei, melyek testi fejlődéséhez kellenek. Szüksége van szüleire, akik figyelnek rá és a fejlődéséhez szükséges környezetet kialakítják, ellátják étellel, itallal, tiszta ruházattal, megfelelő hőmérsékletet biztosítanak, stb. Ezeket minősíti és sírással vagy mosollyal és sok minden más mozgással jelzi, hogy milyen a közérzete. Ha fázik, ha éhes, ha fájdalmat okoz neki a másik ember érintése, fogása, ha durva hangokat hall, stb. veleszületett képességei révén észleli, minősíti és elraktározza emlékei közé. Kezdi kiépíteni a külvilág belső mását. Sok-sok érzékelés, tapasztalás, megerősítő kontroll folyamata zajlik le egy gyermekben, amíg átlátja környezetét, ráismer az ott található tárgyakra, emberekre, s kialakítja fontossági sorrendjét; ki, mi áll hozzá legközelebb, kitől kapja a legtöbbet, ami létezéséhez kell. A beszéd megjelenése után felgyorsul az én központú tudat kialakulása, s jelzi, hogy belső világa épül. A szavak révén olyan tudásra is szert tesz, melyeket közvetlenül nem tapasztalhat meg. Kiderül mi hogyan épül fel, hogyan működik. Az, hogy ez a világ mennyire gömbölyű, azon múlik, hogy hova, kik közé született a gyermek. Ha a szülők nemcsak szeretik, hanem okosan nevelik is a gyermeket, akkor fejben nemcsak egy bicikli fog működni, hanem egy Mercedes vagy netán egy Boeing típusú repülőgép. A szülők munkáját segíti az, hogy az ember társas lény, ismerősökre, barátokra tesz szert élete folyamán, melyek – minősítésüktől függően – befolyásolják, hogy mit tanul a fiatal, s abban mennyire lesz ügyes, mire önállósul. A tudat képessé teszi az embert arra, hogy a figyelem, az emlékezés és a képzelet segítségével – a szavak értelmét ismerve – létrehozza a világ egy leképezését, mely annál tökéletesebben hasonlít a külvilágra, minél gondosabban lett csinálva. Ugyanakkor ez a világ soha nem teljes vagy zárt - mint ahogy a külső sem - és mindenkié más és más. Az analízis és szintézis művelésével - még bonyolultabb lesz. Tudatunk minden tevékenységünket szervezi, felügyeli, és a folyamatot valamint az eredményt is minősíti. Az érzelmi folyamatok mindig végbemennek. A tudat, vagy objektíven az értelmi képesség minőségét az éntudatról öntudatra váltás jól jelzi. A felnőtté válás jele, hogy másokért is felelősséggel tevékenykedünk. A társadalom, az embercsoportok és a család elvárásai az egyén tudatállapotára nagy hatással vannak. A génekben hozott lehetőségek és az egyén erőfeszítése nagyon bonyolult rendszereken keresztül alakítja ki az egyéni tudat tartalmát. A megfelelő tudásszint és önismeret azt eredményezi, hogy a személy jó ideálok mellett önmagát jól valósítja meg, s elégedett alakuló sorsával.

Ahány ember annyi világ létezik. Ezek a világok annak a tükörképei, hogy milyen helyzetből látta, ismerte meg az egyén. Mivel a szubjektív világ csak objektiválódva tapasztalható meg, nem tudhatjuk pontosan, mi van a másik ember fejében. Lehet az torz, hiányos, vagy aprólékosan kialakított, illetve elnagyolt, de művészien átalakított és tudatosan felépített is. /Hangjegy, számjegy, egyéb kódok, jelek stb. alapúak, sokfélék./ Amit ebből szavakba foglalunk, leírunk, másoknak elmondunk az megvilágítja belsőnket, vagy világunknak azt a részét, amit meg akarunk mutatni. Mindenkinek mást mutatunk, attól függően, hogy a másik emberről mit gondolunk, mit tartunk benne értékesnek és céljainkat mivel segítheti.

Ebben a síkban – egyre okosabban és ügyesebben működő eszközök segítségével – az ember felkutatja a szubjektív folyamatokat és teljesítményeket. Az élő és élettelen test felépítése, a világ gazdasági, kulturális és politikai működése itt fogalmazódik meg a szavak segítségével, s alakítja történelmünket, technikai fejlettségünket.

Az emberiség a tudomány kimagasló egyéniségeit nem felejti, esetenként díjakkal tünteti ki, eszményképpé válnak.

Ennek a síknak a szükséglete a kíváncsiság, a megismerés, s értékmérője a műveltség.