« Vissza a nyitólapra

2. ábra

1. dimenzió

Ez a személyiség modell első síkja. Ha ez nem lenne, a többi sem létezne. Ha szemléletessé akarom tenni, akkor ez eredményezi az előre-hátra mozgást; a jövő mindig előttünk, a múlt a hátunk mögött van. Anyagi, földies vagy fizikai síknak is nevezhetjük.

Ebben a dimenzióban a munkavégzés folyamata szubjektíven a testi folyamat, mely objektivált formában tevékenységként jelenik meg. Mivel ez egy életen át tartó szakadatlan működést jelent egy vékony vonal, nyíl jeleníti meg a 2. ábrában. Egyszerre több testi folyamat is zajlik bennünk; kering a vérünk, az emésztőrendszer is dolgozik, idegrendszerünk – ha ébren vagyunk – nemcsak készenlétben áll, hanem a figyelem is terelődik valamerre, izmaink is valamilyen irányban összehúzódva/elernyedve mozgásban vannak, és még sorolhatnám, ami azt jelenti, hogy vastagíthatnám is a vonalat, de a szemléltetéshez úgy gondolom ez is elég.

A teljesítmény ebben a dimenzióban testi állapot és helyzet vagy státusz formájában látható a 2. ábrán. Mindkettő körcikk alakzatban, jelezve, hogy ennek „tömege” egy életen át növekedhet. Persze ez nem testsúlyt jelent, hanem a szervezet mindenkori készenléti állapotát, fejlettségét a működésre. /A helyzet és státusz szót nem tudom egymással helyettesíteni, mert ebben az írásban nem jelenti ugyanazt. A helyzet a személyt belülről, a státusz kívülről láttatja!? . . . nekem. Lehet, hogy van jobb kifejezés, csak nem találtam meg?/

Az 1. dimenzióba születünk a szülőktől kapott génekkel, melyek hajlamosabbá teszik külsőnkön és belsőnkben bizonyos tulajdonságok, készségek jobb érvényesülését.

Amikor megszületünk akkor válnak teljesen önállóvá testi folyamataink, s már van testi állapotunk is. Ezek a szubjektív szférába tartozó megállapítások objektivált formában fogalmazódnak meg: a szülész és a gyermekgyógyász megfigyeli és megvizsgálja az újszülöttet, s annak tevékenységéből: hogyan veszi a levegőt, hogyan mozog, milyen színű a bőre, sírása tiszta, fogó reflexe működik-e, stb. következtet a testi folyamatok egészséges működésére. Megmérik súlyát, fejkörfogatát, konstatálják nemét, s mindezek megadják az újszülött helyzetét, státuszát, mely a testi állapot objektivált formája. A születés mindig valamilyen földrajzi szélesség-hosszúság metszőpontjában történi itt a Földön. Ezért a születés még más helyzetet és státuszt is generál – egy életre szólóan – mert egy ország, egy társadalmi helyzet és egy család is hozzátartozik a világra jövetel e pillanatához. Egyáltalán nem mindegy, hogy a civilizáció milyen szintjén van az ország, a család rendelkezik-e valamilyen társadalmi ranggal, iskolázottságuk milyen. Világunk szinte mindegyik állama az anyakönyvezéssel – név, állampolgárság, nem és vallás – egy életre felcímkézi (státuszt ad) az újszülöttet. Ez a „tanult” emberek számára közvetve jelzi, hogy milyen testi folyamatokra számíthat a csecsemő, mit kap meg a szüleitől gyermekkorában, s milyen tevékenységre lesz képes. Egy gazdag, jó nevű, tanult családban minden táplálékot, egészséges életmódot - sportolás – tanulási, technikai lehetőséget tudnak biztosítani. Minden nappal a gyermek teste gyarapszik, szervezete fejlődik, ügyesedik. A szülők, az embertársak, s a „figyelő társadalom” szakemberei tudják hány éves korban hogyan kell kinéznie és mit kell tudnia egy gyermeknek.

Minél összetettebb a szervezet működése, annál többféle tevékenységre képes a személy. Tevékenység alatt sok mindent értünk. Ez összefoglaló neve a test biológiai funkcióinak, mint például; vérkeringésnek, légzésnek, emésztésnek stb., de magába foglalja az élet sokféle más dolgát is, mint evés, alvás, olvasás, tanulás, ásítás, figyelés, bambulás, járkálás, futás, sétálás, ballagás, vitatkozás, verekedés, fúrás-faragás, építés, bontás, gondolkodás, stb. Ahhoz, hogy ezeket csináljuk, a testünkben megváltozott anyagcsere reakciókra van szükség. Egy egészséges szervezet ezt egy életen át tudja. Ha a szervezet valamit nem tud, vagy csak részben tud, betegségről beszélünk. Nem tudjuk kezünk mozgását jól koordinálni, nem termel inzulint szervezetünk, nem jutnak eszünkbe a tárgyak, emberek nevei, stb. Ilyenkor csökken a szervezetben egyszerre végbemenő anyagcsere folyamatok mennyisége és minősége.

A felnőtt életkor felé haladva gyarapszik a száma a szervezet által ügyesen végzett folyamatoknak/tevékenységeknek. Ez persze egyénenként a gyakorlásnak megfelelően nagy változatosságot mutat.

Az 1. dimenzió „teljesítményei” az életkor, a testmagasság, a testsúly, s szervezetünk összerendezett működése, de ide tartozik, hogy milyen fizikai tárgyakat birtokolunk, kiket, miket ismerünk, stb. A státuszunk, helyzetünk általában lassan változik, vagyis mások és magunk is követni tudjuk, más ránk, mi pedig magunkra ismerünk. Tudjuk ismerőseinkről, barátainkról, családunkról, hogy hol tartanak az életben: tanultságuk, készségük, szokásaik, anyagi helyzetük, ideáljuk, elvárásuk, stb., milyen egy adott pillanatban.

Életünk során mindig valamilyen helyzetben, státuszban találnak minket: otthon gyerek, anya, apa, anyós, após, koma, barát, stb., utcán járókelő, boltban vevő, ha ez a munkánk elárusító, ha nincs munkánk; munkanélküli, ha utazunk utasok, ha összefutunk egy ismerőssel; utcán beszélgető emberek, kórházban; beteg, műtött beteg, vagy látogató és még sorolhatnám szerepeinket. /Bár én szerepnek azt a státuszt nevezem, amikor nem őszinte arccal fordulunk a külvilág felé, hanem másnak akarjuk magunkat mutatni, mint vagyunk. Ezt a kifejezést ezért nem használom a modellben. Kivétel ez az egy./

Ebben a dimenzióban kell az embernek – a külvilág megismerése és az onnan származó anyagok segítségével - felépítenie testét, használni, ügyesíteni azt, hogy minél több mindenre tudja használni amíg él. Minden földi történés itt zajlik, a másik két dimenzió fizikai, kémiai, biológiai alapfolyamatai és az ehhez szükséges szervek, szervrendszerek is itt találhatók. Szubjektív mivoltában sejtszinten, szöveti szinten, stb. nem érzékeljük szervezetünk működését - csak biológiai szinten - de a tudomány révén megtanulhatjuk, – egy példát hozva - hogy levegővételkor Oxigéncsere zajlik a tüdő alveólusaiban – még mélyebben is átlátják a tüdőgyógyászok ezt a folyamatot – s ezt percenként átlagosan 10-12-szer megismételjük egy életen át. A tüdő kapacitását a sportolók tudatos munkával megnövelhetik, javítva ezzel testi állapotuk teljesítményét. Azok az emberek, akiknek ideálja az ügyes és kiteljesedett emberi test, a sportban találnak örömteli munkát. Ebben a dimenzióban van minden teljesítményünk anyagi alapja: lakhatásunk, ruhatárunk, munkahelyünk, családunk, barátaink, s innen származnak ismereteink is. Mindez persze jellemző az adott korra és kultúrára. Ennek a síknak a lényege a testmozgás.

Copyright 2012 - 2018 ©   Szmszm.hu - Természetfilozófia - filogenezis - adatvédelem  -  minden jog fenntartva!