1. dimenzió

Ez a személyiség modell első síkja. Ha ez nem lenne, a többi sem létezne. Ha szemléletessé akarom tenni, akkor ez eredményezi „hosszúságot” az előre-hátra mozgást; a jövő mindig előttünk, a múlt a hátunk mögött van. Anyagi, földies vagy fizikai síknak is nevezhetjük.

Ebben a dimenzióban a munkavégzés folyamata szubjektíven a testi folyamat, mely objektivált formában tevékenységként jelenik meg. Mivel ez egy életen át tartó szakadatlan működést jelent egy vékony vonal, nyíl jeleníti meg a 2. ábrában. Egyszerre több testi folyamat is zajlik bennünk; kering a vérünk, az emésztőrendszer is dolgozik, idegrendszerünk – ha ébren vagyunk – nemcsak készenlétben áll, hanem a figyelem is terelődik valamerre, izmaink is valamilyen irányban összehúzódva/elernyedve mozgásban vannak, és még sorolhatnám, ami azt jelenti, hogy vastagíthatnám is a vonalat, de a szemléltetéshez úgy gondolom ez is elég.

A teljesítmény ebben a dimenzióban szubjektíven testi állapot mely objektivált formában helyzet vagy státusz formájában látható a 2. ábrán. Mindkettő körcikk alakzatban, jelezve, hogy ennek „tömege” egy életen át növekszik. Ez jelenti a testsúlyt, a magasságot, a tömeget, az összeműködés szervezettségét , vagyis a szervezet mindenkori készenléti állapotát, fejlettségét a környezettel való együttműködésre.

Az 1. dimenzióba születünk – valahol, valamikor - a szülőktől kapott génekkel, melyek hajlamosabbá teszik külsőnkön és belsőnkben bizonyos tulajdonságok, készségek jobb érvényesülését.

Amikor megszületünk akkor válnak teljesen önállóvá testi folyamataink, s már van testi állapotunk is. Ezek a szubjektív szférába tartozó megállapítások objektivált formában fogalmazódnak meg: a szülész és a gyermekgyógyász megfigyeli és megvizsgálja az újszülöttet, s annak tevékenységéből: hogyan veszi a levegőt, hogyan mozog, milyen színű a bőre, sírása tiszta, fogó reflexe működik-e, stb. következtet a testi folyamatok egészséges működésére. Megmérik súlyát, fejkörfogatát, konstatálják nemét, s mindezek megadják az újszülött helyzetét, státuszát, mely a testi állapot objektivált formája.

A születés mindig valamilyen földrajzi szélesség-hosszúság metszőpontjában történi itt a Földön. Ezért a születés még más helyzetet és státuszt is generál – egy életre szólóan – mert egy ország, egy társadalmi helyzet és egy család is hozzátartozik a világra jövetel e pillanatához. Egyáltalán nem mindegy, hogy a civilizáció milyen szintjén van az ország, a család rendelkezik-e valamilyen társadalmi ranggal, iskolázottságuk milyen. Világunk szinte mindegyik állama az anyakönyvezéssel – név, állampolgárság, nem és vallás – egy életre felcímkézi (státuszt ad) az újszülöttet. Ez a „tanult” emberek számára közvetve jelzi, hogy milyen testi folyamatokra számíthat a csecsemő, mit kap meg a szüleitől gyermekkorában, s milyen tevékenységre lesz képes. Egy gazdag, jó nevű, tanult családban minden táplálékot, egészséges életmódot - sportolás – tanulási, technikai lehetőséget tudnak biztosítani. Minden nappal a gyermek teste gyarapszik, szervezete fejlődik, ügyesedik. A szülők, az embertársak, s a „figyelő társadalom” szakemberei tudják hány éves korban hogyan kell kinéznie és mit kell tudnia egy gyermeknek.

Minél összetettebb a szervezet működése, annál többféle tevékenységre képes a személy. Tevékenység alatt sok mindent értünk. Ez összefoglaló neve a test biológiai funkcióinak, mint például; vérkeringésnek, légzésnek, emésztésnek stb., de magába foglalja az élet sokféle más dolgát is, mint evés, alvás, olvasás, tanulás, ásítás, figyelés, bambulás, járkálás, futás, sétálás, ballagás, vitatkozás, verekedés, fúrás-faragás, építés, bontás, gondolkodás, stb. Ahhoz, hogy ezeket csináljuk, a testünkben megváltozott anyagcsere reakciókra van szükség. Egy egészséges szervezet ezt egy életen át tudja. Ha a szervezet valamit nem tud, vagy csak részben tud, betegségről beszélünk.

A felnőtt életkor felé haladva gyarapszik a száma a szervezet által ügyesen végzett folyamatoknak/tevékenységeknek. Ez persze egyénenként a gyakorlásnak megfelelően nagy változatosságot mutat.

Az 1. dimenzió „teljesítményei” az életkor, a testmagasság, a testsúly, s szervezetünk összerendezett működése, de ide tartozik, hogy milyen fizikai tárgyakat birtokolunk, kiket, miket ismerünk, stb. A státuszunk, helyzetünk általában lassan változik, vagyis mások és magunk is követni tudjuk. Más ránk, mi pedig magunkra ismerünk. Tudjuk ismerőseinkről, barátainkról, családunkról, hogy hol tartanak az életben: tanultságuk, készségük, szokásaik, anyagi helyzetük, ideáljuk, elvárásuk, stb., milyen egy adott pillanatban.

Életünk során mindig valamilyen helyzetben, státuszban találnak minket: otthon gyerek, anya, apa, anyós, após, koma, barát, stb., utcán járókelő, boltban vevő, ha ez a munkánk elárusító, ha nincs munkánk; munkanélküli, ha utazunk utasok, ha összefutunk egy ismerőssel; utcán beszélgető emberek, kórházban; beteg, műtött beteg, vagy látogató és még sorolhatnám „szerepeinket”.

Ebben a dimenzióban kell az embernek – a külvilág megismerése és az onnan származó anyagok segítségével - felépítenie testét, használni, ügyesíteni azt, hogy minél több mindenre tudja használni amíg él.

Minden földi történés itt zajlik. A másik két dimenzió fizikai, kémiai, biológiai, stb. alapfolyamatai és az ehhez szükséges szervek, szervrendszerek is itt találhatók.

Ebben a dimenzióban van minden fizikai teljesítményünk anyagi alapja: testünk egészsége, lakhatásunk, ruhatárunk, munkahelyünk, családunk, barátaink, s innen származnak ismereteink is. Mindez persze jellemző az adott korra és kultúrára.

Ennek a síknak jellemző szükséglete az egészséges létezés, értékmérője a sport.