« Vissza a nyitólapra

1. ábra

Alapok

Világunk egy csodálatosan egyszerű rend alapján működik. Ez olyan megoldási struktúra amely lehetőség ad önmagunk és a külvilág megismerésére is.

A személyiség modell működési környezete azt foglalja magában, ahogyan az időben előrehaladva egy három dimenziós földi világban élni lehet, azaz a hétköznapi valóságot. Bármilyen furcsa, személyiségünk ugyanúgy kihasználja a tér adta három irányt, mint a testünk. Teljes emberi mivoltunk összetevőit jól kiválasztva, ezek egymáshoz való viszonyát megtalálva három síkot kapunk. Jól belegondolva meglepő, hogy ezeket az összetevőket a hétköznapi tudás és a tudományos gondolkodás is használja, csak nem fixálja le őket végleges alakzatba. A vizuális elme számára – mint amilyen az enyém – könnyebb a megértés, ha szemléletes is az állítás. Tehát az ember három síkban éli életét, s mindegyik síkban más viszonyulást használ szükségletei kiélésére.

Születésünkkor belekerülünk a földi létezés formájába- anyaggá válunk - s ehhez alkalmazkodva éljük életünk. Meg kell találni alkalmazkodásunk módját a környezethez, a bennünket körülvevő tárgyakhoz, állatokhoz, emberekhez, s közben táplálkozni, mozogni kell, testünk, lelkünk, szellemünk szükségleteit kielégíteni. Az evolúció sok millió éves hatására alakult ki, hogy milyen fizikai felépítése van az embernek, melyik szerve hol van, s hogyan, mire használhatja.

Ha megszületünk alapvetően szükségünk van élelemre, oxigénre az anyagcseréhez, testi hőmérsékletünk megtartásához melegre, ruhára, éjszakai pihenéshez nyugodt helyre, s az élet folytatásához, utódok nemzéséhez társra. Célunk, ahogy minden élőnek: önmagunk és utódaink fenntartása. Szervezetünk felépülésének és működésének rendje van, melyet fent kell tartani, ha a létezést ki akarjuk próbálni. Vagyis életünk fenntartásához energiára van szükség, mivel minden sejtünk, szövetünk, szervünk „dolgozik”, erőt fejt ki. Ha leállunk, meghalunk. Lásd. 1. ábra

A személyiség modellben minden síkban munkát végzünk /erő x úttal/, melyet folyamatként élünk meg. A folytonosan végzett munka az időben /erő x úttal majd osztva az idővel/ teljesítménnyé válik, mely állapotként jelenik meg életünk minden pillanatában. A leírt képlet a legegyszerűbb – mechanikai - munka és teljesítmény képlete. A helyváltoztatáson kívül azonban egyre bonyolultabb munka és teljesítmény képletek léteznek, melyeket én nem tudok leírni, mert nem vagyok tudósa a fizikai, kémiai, biológiai, stb. tudományoknak (munkavégzéseknek) de attól még léteznek. S ahol munkavégzés van, ott teljesítmény is születik.

Melyek a folyamatok, vagyis a munkavégzések:

  1. dimenzióban: a testi folyamatok és tevékenység
  2. dimenzióban: az érzelmi folyamatok és viselkedés
  3. dimenzióban: a gondolkodási folyamatok és beszéd
Melyek az állapotok vagy teljesítmények:
  1. dimenzióban: a testi állapot és helyzet, vagy státusz
  2. dimenzióban: a lelki állapot és a magatartás
  3. dimenzióban: a tudat és az értelmi képesség

Alapvető elem személyiségünkben, hogy van szubjektív és objektív oldalunk. Az emberek szubjektív világát (folyamatokat és állapotokat) csak objektiválódott formában tudjuk észlelni, felfogni (folyamatok és állapotok). Szubjektív oldala saját magunknak és másoknak is van, ahogy objektív is. Egymással szemben az emberek objektív oldalát tudjuk megtapasztalni, a szubjektívre abból következtetünk, amit észlelünk, látunk, hallunk, stb.

Életünk során nehéz különválasztani egymástól a szubjektív és objektív világot pontosan. A cél szubjektív oldalunk megismerése, objektívvá tétele, ez azonban csak közvetve, külső segítséggel sikerül. Az emberiség születése óta küszködik azzal, hogy megismerje szervezete működését. Ez a folyamat eredményezi, hogy tudjuk, van vérkeringése az embernek, van emésztőrendszere, idegrendszere, csontváza, izomrendszere, s még sorolhatnám milye. Nemcsak ezen szervrendszerek felépítését, de - napjaink teljesítménye - hogy a DNS szerkezetét is feltérképezték a tudósok. A napi működésünket ez nem tette mássá. Személyiségünk objektív oldalával viszont az a baj, vagy az a jó benne, hogy nehéz eltitkolni, illetve nem is tudjuk. /Persze nagy erőfeszítések és külvilági segítséggel az ember sok mindent megvalósít!, ... tudunk hazudni, titkolózni, szélhámoskodni, stb./

Szubjektív oldalunk, melyet nem lehet közvetlenül érzékelni:

  1. dimenzióban: testi folyamatok és testi állapot
  2. dimenzióban: érzelmi folyamatok és lelki állapot
  3. dimenzióban: gondolkodási folyamatok és tudat
Objektív oldalunk, mely a szubjektív következménye, és közvetlenül megtapasztalható:
  1. dimenzióban: tevékenység és helyzet vagy státusz
  2. dimenzióban: viselkedés és magatartás
  3. dimenzióban: beszéd és értelmi képesség

Ha szembeállunk egy másik emberrel, csak három dolgot tudunk rajta észrevenni: mit csinál, mindezt milyen viselkedés kíséri és mit, hogyan beszél. Ebből a három dologból már következik is a személy helyzete, magatartása és értelmessége. Nincs más eszközünk és információs forrásunk. Megjelenésünk vagy ennek emléke másokban is ezt generálja rólunk.

A következőkben dimenziókként nézzük meg, mit jelent az, hogy három síkban – és persze az időben – élünk.

A személyiség modell három síkja egy pontból kiinduló – életkorunkkal együtt növekvő „átmérővel” rendelkező – síkot jelent. /Tulajdonképp egy növekvő gömböt, melyet síkban kifektetünk a vizualitás kedvéért./ Ez a gömb torzulásokat tartalmazhat, mivel nem egyforma erőt fejtünk ki mindegyik sík fejlesztésére. Az első síkot hétköznapi tapasztalással földies, anyagi világnak nevezhetjük. A második síkot lelki, érzelmi világnak, a harmadikat pedig szellemi, intellektuális síknak. Ez alapján azt képzelem, hogy Eisteinnek a harmadik síkja volt a legfejlettebb, a hétköznapi emberek pedig az első dimenzióban léteznek leginkább. /Ez térben egy elliptikus alakzatot jelent előre-hátra, vagy oldalt vagy lent-fönt.

A személyiség térbeli modelljében a mozgás iránya az óramutató járásával ellentétes irányú, vagyis jobbról balra. Ez azt jelenti, hogy a szubjektív folyamat és állapot sohasem jelenik meg azonnal objektiválódva (tevékenység és helyzet, státusz formájában), hanem előbb végigfut az utána jövő két szubjektív síkon, vagyis az érzelmi folyamaton és lelki állapoton, valamint gondolkodási folyamaton és tudaton. Ez után jelenik meg objektiválódva - tett, viselkedés, hangos, vagy belső, nem is tudatosult beszéd formájában. Aztán folytatódik a testi folyamat, mert minden pillanatban rengeteg észlelést dolgozunk fel. Egyszerre sok-sok ilyen működés zajlik bennünk, amíg élünk nem lehet leállni. Példán keresztül: meglátunk egy ismerőst; a felismerés után bejön az érzelmi tapasztalat, szeretjük, nem szeretjük őt, majd döntünk, odamegyünk hozzá, vagy elfordulunk, mintha nem is láttuk volna. Persze ez a folyamat sokkal összetettebb, mint ahogy leírtam, s egyszerre többszörös szálon fut, de a lényeget megmutatja.

Copyright ©   Szmszm.hu - Természetfilozófia - filogenezis - adatvédelem  -  minden jog fenntartva!