A törzsfejlődés térbeli modellje

A személyiség modell térbeli ábrája érdekes azonosságot tár fel. Ha a törzsfejlődés nagy ágait - növényvilág, állatvilág, ember – ráfektetjük a sémára, új szempont szerint értelmezhetjük és gondolhatjuk át az egységeket.

Ez a kifejtés semmilyen eddigi tudományos eredményt nem másít meg, csak egyfajta rendje lesz a világnak. Lefixálódnak – helyükre kerülnek – a létformák, értelmezhetőbb lesz egymásutániságuk, összetartozásuk, ráépülésük egymásra. Nincs egy vagy két dimenziós létezés a Földön ebben a léptékben. Az evolúciós fejlődési sor térbe kerülve összeér, gömböt alkot a három sík. Lásd 5. ábrát.

Ebben az analógiában is a környezethez való alkalmazkodás szükségletei a döntőek, itt is van szubjektív és objektív oldal, és itt is munkát végeznek , melynek a következménye időben egy teljesítmény. A fogalmak ebben a viszonylatban is értelmesek, azzal a megállapítással, hogy minden élő szervezet három dimenzióban létezik, és evolúciónak nevezzük azt a fejlődési sort, melynek révén az évmilliók folyamán kialakultak azok a szervek, szervrendszerek, melyek a három dimenzió érzékeléséhez, észleléséhez, feldolgozásához és használatához szükségesek. A minden mindennel összefügg megállapítás nagyon is helyénvaló.

Az 1. dimenzióban a növényvilág található.

A növényeknek szubjektíven működik a testükhöz tartozó anyagcsere folyamatuk, és testi állapotuk is van, melyeket objektiválódva vagyunk képesek érzékelni. Az anyagcsere folyamatoknak /asszimiláció, disszimiláció, stb./ köszönhetően „objektíven” tevékenykednek: növekedni fognak, virágoznak, termést hoznak, végül egyszer elszáradnak. A növény születési helye, ideje és „szüleitől kapott génállománya” szintén meghatározó – helyzete, státusza - jövője szempontjából, hiszen egész más lesz a sorsa annak a növénynek, amely egy arborétumban vagy egy út melletti árokban csírázik ki, legyen az fű, fa, vagy virág. Egy erdei fa több száz évig élhet, míg az új lakótelepre kiültetett csemete lehet, hogy két hét után el lesz törve. Persze a növényvilág nagyon sokszínű, az egysejtűtől, a soksejtűig, a vízben élőtől az antarktiszi jég alatt élőkig lehetne sorolni. A növényeknek nincs szervük arra, hogy minősítsenek és arra sem, hogy gondolkodjanak. Ha születésük helyén van tápanyag, akármennyi és van napsütés valamilyen ütemben kihajtanak és fejlődnek. A környező világ hatásait – más növények, állatok, ember – generalizáltan, általánosan, minden sejtjével érzékeli, tárolja és reagál, bár ez a válasz egysíkú. Neki is érték saját léte fenntartása. A mai kor embere már hallotta, hogy a növény „érzi”, ha egy ember rossz szándékkal közeledik feléje, „retteg”, de csinálni nem tud ellene semmit. Rettegését, a másik növény is érzékeli, de ő sem tud tenni semmit az ember vagy állat ellen. Egy növény életlehetőségei a növények között sem egyformák. Ha bizonyos fajta növények összekerülnek kialakulhat jó növényi társulás és ennek ellentéte is. Még sok dolga van az emberiségnek, hogy a földi flóra teljes működését objektiválja, megértse.

Az emberek ennek a dimenziónak köszönhetik a szépség fogalmát, mint értéket.

A 2. dimenzióban az állatvilág található.

Az állatvilág testi folyamatai és állapota az 1. dimenzióban van, de – lassan, az evolúciós fejlődés során – kialakul a minősítés létformájának szerve, szervrendszere. Ezek segítségével az állat önmagára vonatkoztatva értékeli az őt ért hatásokat, egyre többféle módon – mozgásra, ízre, hőmérsékletre, színre, szagra, tapintásra, stb. - alakul ki érzékelése, észlelése. Ennek a képességnek a létrejötte és fejlődése sok változást hoz a testi folyamatokban és a testi állapotban. Új formák, szervek, szervrendszerek jönnek létre, próbálódnak ki évmilliók alatt, s hozzák létre azt a változatos faunát, melyet ma ismerünk. A sivatagtól a jégmezőkig, az óceán mélyétől a magas hegyek kőtömbjei között, az erdők mélyén, a levegőben, a réteken és sorolhatnám hol, a hely lehetőségeit kihasználva megjelenik az állatvilág is. A test bonyolultsága az egysejtűtől az emlős állatokig, vagy algáktól az emberszabású majmokig sokat változik. A szükségletek kielégítésére szolgáló változatos „tevékenységek” – növényevés, ragadozó életmód, odú készítés, repülés, társas életforma, utódnevelés – olyan új helyzeteket és státuszokat generál, mely az állat minősítési folyamatait az ember által érzelemnek nevezett folyamatokig vezeti. Az ember által domesztikált állatoknak, ismerjük legjobban a viselkedését és magatartását. Persze más a viselkedése az állatnak a saját fajtársai között és más az ember felé. A fejlettebb állatvilág már használja a 3. dimenziót, de a beszéd képessége nincs meg náluk, vagyis kommunikációjuk van, de az szűk keretek között mozog akkor is ha nagy változatosságot tapasztalunk. A méhek táncukkal, a madarak énekükkel, más állatok rájuk jellemző hanghatással adnak jelet, információt pillanatnyi helyzetükről, céljukról. Társat keresnek, élelem van valamerre, ellenség jön, stb. Mivel maximum képszerűen tudnak „gondolkodni” csak az a világ létezik számunkra, amelyben közvetlenül élnek. A természet mindent kipróbált amit majd az ember együtt használva egész más fejlődési utat tud kialakítani, ezek azonban csak külön-külön jelennek meg. Például, a papagáj, szajkó olyan gégével rendelkezik, hogy képes szavakat kimondani, a méhek, hangyák, stb. várat építenek, társadalmat hoznak létre, a gerlék egy életre választanak párt maguknak, az emlősök nevelik utódaikat. ( Szélsőséges példa a Koko nevű gorilla aki emberi környezetben 1000 jelbeszédjelet ismert és 2000 angol szót értett meg, s az emberek számára kitalált IQ tesztben 70-95 pont közötti értéket mutatott. /3. évezred/ 2013 áprilisi szám, 66 oldal./)

Az emberek ennek a dimenziónak köszönhetik a jó fogalmát, mint értéket.

3. dimenzióban az ember található

Az ember kialakulása és fejlődése a növényvilág és állatvilág tapasztalatai alapján jött létre, vagyis az előző két dimenzió tudását összesíti, hozzátéve, hogy ebben a síkban is van hatalmas fejlődés. Jól működő, évmilliók alatt kipróbált szervek szervrendszerek segítik az embert abban, hogy minősítse az őt ért külvilágból jövő hatásokat. Érzelmeket él át, melyet viselkedésén társai is érzékelnek, és az időben összesítve magatartásként észlelnek. A 3. dimenzió létrejöttében az volt a döntő változás, amikor egy közösség elkezdte különböző hangjellel, szóval illetni a külvilágban található tárgyakat, állatokat, növényeket és embereket, valamint az ezekkel kapcsolatos tevékenységeket. A sok-sok évezred alatt a beszéd fejlődése és az általa bekövetkezett agyi változás – szürke agykéreg megjelenése – csodálatos és rendkívül változatos belső világot hozott létre. Amit, akit az ember megismert, annak nevet adott, a megértett folyamatoknak is neve lett, a minősítés is nevet kapott, stb. A megismert világ szavakba át lett ültetve. Ez nemcsak arra adott lehetőséget az emberiségnek, hogy a valót fejben leképezze, hanem arra is, hogy megváltoztassa, másként építse fel, ne úgy ahogyan a természet tette. Beépül a tér és idő érzékelése. Egy-egy ember tudata – véges életlehetősége miatt – behatárolt, de a szavak leírása, a könyvekből tanulás újabb és újabb lehetőségeket és szinteket tár fel az emberiség számára. Napjaink számítógépes ismeretanyaga, a virtuális világok pedig még inspirálóbb módon fejlesztik az emberiséget a 3. dimenzióban. Ez a fejlődés még nem ért véget.

Az emberek ennek a dimenziónak köszönhetik az igaz fogalmát, mint értéket.